Hello, babes.!♥
Amint látjátok kezdetét vette egy új történet. Telis tele új karakterekkel, új csavarokkal..
De ahhoz, hogy ez a történet taroljon, szükségem volt egy tírsíróra. Hihetetlenül hálás vagyok Boginak, már így is nagyon sokat segített! Ezt a fejezetet Ő írta, ami csodálatosra sikeredett.:)
A fejezeteket váltogatjuk, egyenlőre nem tudjuk az időpontokat, hogy mikor rakjuk fel a részeket..
Szeretném, ha a prológus is nagy sikert aratna! Ha egy-egy hosszabb kommentet megengednétek magatoknak, annak nagyon hálásak lennénk!!^^
Jó Olvasást, és Jó Kommentelést Nektek!♥
Bo'x
Amint látjátok kezdetét vette egy új történet. Telis tele új karakterekkel, új csavarokkal..
De ahhoz, hogy ez a történet taroljon, szükségem volt egy tírsíróra. Hihetetlenül hálás vagyok Boginak, már így is nagyon sokat segített! Ezt a fejezetet Ő írta, ami csodálatosra sikeredett.:)
A fejezeteket váltogatjuk, egyenlőre nem tudjuk az időpontokat, hogy mikor rakjuk fel a részeket..
Szeretném, ha a prológus is nagy sikert aratna! Ha egy-egy hosszabb kommentet megengednétek magatoknak, annak nagyon hálásak lennénk!!^^
Jó Olvasást, és Jó Kommentelést Nektek!♥
Bo'x
A telefonom hangos
csörgéssel ébresztett. Nyöszörögve nyomtam ki a tegnap bekapcsolva felejtett
ébresztőt, majd a fejemet a párnámba fúrtam. Pár perc múlva kénytelen voltam
felhagyni a próbálkozással, hogy visszaaludjak, így vettem pár nagy levegőt,
majd felszenvedtem magam ülő helyzetbe.
Szombat reggel 8 óra volt.
Elmebeteg, aki ilyenkor felkel.
Belebújtam az ágyam mellett
várakozó mamuszomba, és kicsoszogtam a fürdőbe. Miután nagyjából rendbe kaptam
magam, úgy gondoltam, ideje megreggelizni.
- Apa! – kiáltottam,
miközben lefelé lépdeltem a lépcsőn.
- Apu itthon vagy? –
kérdeztem újra, mikor leértem. Nem hallottam semmit, így kimentem a konyhába
némi ételért. A hűtőn egy hatalmas, rózsaszín papír volt, pár mágnessel
felfogatva.
„Ma korán behívtak
dolgozni. Ha felkeltél, hívj fel. Sietek haza. Szeretlek.”
Az utolsó szót suttogva én
is kimondtam. Szerettem apámat. Anyám halála óta ő nevelt. Nem hagyott egyedül,
nem küldött árvaházba, vagy holmi messzi rokonokhoz, hanem magára vállalt.
Megtanult értem főzni, mosni, és még takarít is! Igaz, amióta idősebb lettem, már
nincs egyedül ezekben a dolgokban.
Szoros a kötelék kettőnk
között. Elválaszthatatlanok vagyunk. Nem csak a lánya, hanem egy barátja is
vagyok. Velem leülhetett meccset nézni, előttem sosem kellett megjátszania magát.
Én úgy szerettem, ahogy van.
Egy szelet nutellás
kenyérrel, és egy bögre tejjel foglaltam helyet az íróasztalom előtti széken,
és felnyitottam a MacBook-ot. Mindig is rendszerető voltam. Nem emlékszem, hogy
valaha is találkozott-e a laptop az ágyammal.
Megnyitottam pár oldalt,
majd a telefonomat előkeresve felhívtam aput. Mindig legfeljebb a harmadik
csengésre felvette, akkor is, ha nem ért rá, így egy kicsit kezdtem megijedni,
mikor már negyedszerre kapcsolt hangpostára.
Úgy voltam vele, hogy
hagyom, valószínűleg csak le van némítva.
A gépemen tovább kerestem
az egyetemek, főiskolák, és szakképzések között, míg nem csöngettek.
Kinyitva az ajtót egy
ismeretlen, egyenruhás férfi állt előttem. Rendőr volt. Épp mondtam volna, hogy
rossz címre jött, mikor megszólalt.
- Maga Jade Miller? – Ohh.
Szóval mégis jó címre jött. A szemeim kitágultak, és az ajkaim elnyíltak
egymástól, de megszólalni mégsem tudtam. Óvatosan bólintottam, és vártam, hogy
folytassa.
- Azonnal velem kell jönnie.
Kap pár percet, hogy pakoljon. A ház előtt parkol egy kisbusz, oda jöjjön, ha
készen van. – Végig komoly volt a hangja. Fogalmam sem volt, hogy mi
történhetett.
Csak nem csinálnak ekkora
ügyet pár füves cigiért meg egy-két gyorshajtásért, nem?
Remegő kezekkel dobáltam
bele pár fontos dolgot a táskámba. Iratok, pénztárca, dezodor… Mikor mindennel
megvoltam kiléptem a házból. Alig találtam bele a kulcslyukba az idegességtől.
A fémlapok hangos csörömpöléssel estek ki a kezemből, én pedig az ajtónak
támasztottam a homlokom. Lehunytam a fejem, és vettem pár mély levegőt. Lépteket
hallottam magam mögül, így megfordultam. A már ismerős rendőr közeledett.
Barátságos, sajnálkozó mosollyal vettem fel a lábaim előtt heverő kulcscsomót.
- Had segítsek. – Mondta halkan,
én pedig bólintva odébb álltam. Figyeltem, ahogy bezárja az ajtót, majd elvezet
az utca túloldalán parkoló fekete kocsihoz.
Hátra ültem, és egész úton
nyugtató légzőgyakorlatokat végeztem.
- Megkérdezhetem, hogy mi
történt? – kérdeztem, mikor leparkoltunk.
- Bent mindent elmondanak. –
Nagyon kezdtem megijedni. Egy szobába vezettek, ahol egy idősebb, 50 év körüli
férfi ült egy fotelban. Felállt, mikor beléptem, hogy kezet tudjon fogni velem.
- Jó napot Miss Miller. Én
Mike Wilson vagyok, a bűnügyisektől. Foglaljon helyet, kérem. – Követtem az
utasítását, és leültem vele szemben.
- Nézze, én nem tudom, hogy
mi folyik itt, de örülnék, ha valaki végre mondana valamit, mert ez kibaszottul nem
tetszik nekem. – A mai első ép mondatom. Haladunk, csak lassan.
- Rendben. – köhintett egyet,
és hallottam, ahogy csukódik az ajtó mögöttem. Nem is tudtam, hogy rajtunk
kívül volt itt más is.
- Mikor látta utoljára az
apját? – kérdezte, és összefonta az ujjait az ölében. Hogy tud ilyen nyugodt
lenni?
- Tegnap este. Ma reggel
korán ment dolgozni… - Nem értettem miért kérdezi ezt. Bűnügyisek? Nagyon
kezdtem félni. Ha apámmal történt valami…
- Értem. Mit tud erről a
férfiről? – tolt elém egy képet.
- Ő apám főnöke. Ha minden
igaz, James-nek hívják. – Bólintással jelezte, hogy jól emlékeztem. – Miért?
- Ő az egyik gyanúsítottunk.
– mondta és ismét hátradőlt.
- Gyanúsított? Oké, mi
folyik itt, mert én már… - de nem hagyta, hogy végigmondjam.
- Az apját ma délben holtan
találták egy raktárépület mellett. Három lövést kapott…
Remélem tetszett, és várjátok már az első részt! Addig is...örülnénk pár kommentnek....:)
Azta. Nagyon tetszik es nagyon kivancsi vagyok a folytatasra:)
VálaszTörlésTyűha, elég erős!! :) Nagyon tetszik, szokásosan jól írsz, és egyáltalán nem ezt vártam. :D De örülök, hogy megleptél! Csak így tovább, én olvasni foglak! :)
VálaszTörlésszia! nagyon jó lett ! csak ez NEM prológus! ez már az első fejezet. a prológus egy bevezető ahol mondjuk ismerteted a főszereplőt és hasonlók!
VálaszTörlés:)
xoxo
imádom <333
VálaszTörlésDrága Lányok!
VálaszTörlésElőször is hadd mondjam el, hogy nagyon szép a blogotok, kisebb örömet okoz az embernek ránézni. A történet, pedig eddig nagyon érdekesnek indul, bár csak most kezdtem. Ezentúl, ha minden jól megy és időm is engedi, számíthattok a rendszeres hozzászólásokra tőlem. Sok sikert és további jó munkát a történettel,
Bo. x