2014. augusztus 4., hétfő

2. Season // 5. Chapter / Second part

Aloha, lányok!
Megérkezett (egy napos csúszással) az 5. fejezet 2. része. Remélem kellőképpen izgatottak vagytok már és vártátok ezt a pillanatot. Mert amúgy én személy szerint nagyon vártam, mert ez a kedvenc részem a blogban stb. Szóval.
Boginak rengeteg dolga akadt, ezért én írom a köszöntőt, ha nem bánjátok, de már be is fejezem, nem akarlak titeket tovább csigázni. Ez egy fordulópont a blogban.
Az előző részhez kevéske komment érkezett, amit nem értettünk, de azt hiszem mindegy is, mert itt az friss, új fejezet és erre majd jönnek a komik. Ugye?

u.i: Szeretnénk megköszönni a 87 rendszeres olvasót a blogon! Jó olvasást, édeskék!

Eszti.



- Na mi az? Nem is örülsz, hogy látsz? - Hűvös tekintete egyenesen az arcomra szegeződött, ahogy közelebb lépett hozzám. Őrült módon rázni kezdtem a fejemet, miközben mondogattam, hogy "nem, nem, nem"
- Nem. Te...t-te nem lehetsz itt. - A hangom kezdett átmenni hisztérikussá. Féloldalas, gonosz mosolyra húzta a száját, ahogy beletúrt a túl hosszúra nőtt hajába.
- Nem.. Te.. De én.. Tegnap... - Kerestem a mondatokat, de csak összefüggéstelen szavak jöttek ki a számon. Felnevetett, amolyan gúnyos stílusban.
- Voltál a temetőben. Tudom, ott voltam. - Tett még pár lépést. - Láttalak könyörögni, hogy jöjjek vissza, és ne hagyjalak el soha többé. És most tessék. Itt vagyok. - Kivette a zsebeiből a kezeit, ahogy kitárta a karjait, és megrándította a vállát.
- De... - Ennyit tudtam kinyögni, mielőtt a szavak teljesen bennem ragadtak volna. Ez idő alatt annyira közel került hozzám, hogy éreztem, ahogy a parfümje az orromba áramlik, ahogy a teste melege a tenyeréből az arcomat égeti.
- Lélegezz, édesem - mormolta, de pontosan értettem mindent. Az ajkaim elnyíltak, ahogy a testem gondolkodás nélkül engedelmeskedett a szavainak. Akadozva szívtam be a levegőt, éreztem, ahogy a szívem a torkomban dobog, olyan sebességgel, mint még talán soha.
- Ne.. Ne érj hozzám. - Örültem, hogy végre sikerült egy épkézláb mondatot kicsikarnom magamból. Az eleve hűvös, és kimért tekintete még sötétebbé vált, ahogy lerántottam magamról a kezét. A csuklója visszafordult, megragadva ezzel az alkaromat. Erősen szorította, úgy, hogy attól féltem, nyomot hagy.
- Nem beszélhetsz így velem - sziszegte. - Nekem köszönheted, hogy még életben vagy, szóval leszel szíves tisztelet mutatni, különben hagylak a szarban. Világos? - Dühös volt. Nagyon dühös, de fogalmam sem volt, hogy miért.
- Ha nem engeded el a karom azonnal, akkor sikítok. De úgy, mint akit gyilkolnak. - Nem tudtam, hogy a szavaim miatt volt-e, de elengedett, majd hangosan felnevetett. Valószínű, hogy nem hatottam meg. Egyáltalán nem.
- Meg kellett volna halnod. - Összeszűkült szemekkel néztem rá, miközben arra gondoltam, hol lehet Liam és Niall.
- Ne várd őket. Már rég elmentek. - Győztesként vigyorgott, miközben még mindig az előszobában álltunk. Nem akartam semmit, csak hogy magyarázzon el nekem mindent.
- Mindig úgy képzeltem ezt a pillanatot, hogy meglátsz, és a nyakamba ugrasz, erre ezt kapom. - Szinte undorodva nézett rám. Hová tűnt az a Harry, akit én megismertem? Akibe én beleszerettem..
- Emlékszem, mikor megdugtalak a hotelben. Azt mondtam előtte, hogy egy hálátlan ribanc vagy. Sosem hittem volna, hogy végül tényleg igazam lesz. Szerinted mégis ki talált meg, és hogy juttatott haza? Hm? Azt hiszed Kenway olyan okos? Ugyan már. Szart sem tud - köpte a szavakat.
- Láttalak hazaérni. Figyeltem minden egyes mozdulatod, mert nem akartam kockáztatni. És láttam, ahogy bőgsz. Úgy gondoltam, így a legjobb neked, hogy azt hiszed meghaltam. - A hangját fokozatosan emelte feljebb és feljebb. Komolyan kezdtem megijedni. - Hát nem fogod fel, Jade? Ott voltam, mikor a teleknél sírtál a gyerek vállán, és tudod mi a legbosszantóbb? Hogy nem tettem semmit, mert én hülye azt hittem csak még nagyobb bajba keverlek.
- Mindent én irányítottam. A felosztottság csak álca volt. Nem hiszem el, hogy elhitted, hogy egy olyan takonypóc, mint Conor, elirányíthatna egyedül egy egész várost. Annyira naiv vagy, esküszöm - nevetett fel kínjában, ismét a hajába túrva.
- Itt vagyok, és egy kibaszott kedvességet nem kapok. Kockára tettem érted az életem nap mint nap, erre mit mondasz? Hogy dögöljek meg. Nem vagy túl hálás. - Elhallgatott. Végre elhallgatott, belőlem pedig kitört a sírás.
- Te rohadék. Van fogalmad arról, mit éltem át? Mi? Hogy mennyire szenvedtem? Próbáltad csak egyszer is beleképzelni magad a helyembe? Gyűlöllek! - Zokogva kiabáltam, miközben a mellkasát és a karjait ütöttem. Meg sem moccant. Az arca száz százalékosan érzelemmentes és merev volt, ahogyan én tovább mondogattam, hogy mennyire gyűlölöm.
 Egy pillanat alatt ragadta meg a két csuklómat és átlépve a kiborult sütemények felett, elém lépett, és a faajtónak lökött. A kezeimet a törzsem mellé szorította, ahogy ajkai akaratosan tapadtak az enyémekre. Küzdöttem ellene, kapálóztam, de minden hiába. Az én erőm meg sem közelíthette az övét. Fogaival az alsó ajkamba kapott, hogy büntessen, én pedig éreztem a vér ízét a számban. A teste nekem nyomódott, a csípője erősen tartott az ajtónál. Elernyedtem a karjaiban, ahogy egyre mélyebben, és intenzívebben csókolt. Az ajkaim elkezdtek mozogni, tökéletesen kiegészítve az övéit. A szorítása enyhült a csuklóim körül, így a kezemet felvezettem a hajába, erősen markolva és húzva a tincseit. Felmordult, a csípőjével reflex szerűen előre döfött, majd hozzám dörgölte magát, hogy érezzem a vágya kézzel fogható bizonyítékát, nadrágon keresztül.
(18+)
Ajkaiba nyögtem, ő pedig magára emelt. Lépett velem párat, majd ledöntött a hatalmas fehér bőrkanapéra. Leszedte rólam a kabátomat és az alatta lévő pulóvert, majd a földre dobta. A melltartóm kosarait egyszerűen lehúzta, ezzel kitámasztva a melleimet. Ziháltam, ahogy a keze megtalálta őket, és minden gyengédség nélkül nyúlt hozzájuk. A csípőm felfelé billent, ahogy az ajkai a nyakamra tapadtak. Megunta a szórakozást. Figyeltem, ahogy kigombolja, majd lehúzza rólam a nadrágot a bugyimmal együtt, majd a sajátjához nyúl. Kigombolta, de nem vette le magáról. Nem tudtam mit akar. A gondolatok cikáztak a fejemben, de nem tudtam egyikre sem koncentrálni. A farzsebéből előszedett óvszert felhúzta, majd megragadta a lábaimat.
A térdemnél fogva tolta fel a két lábam, széles terpeszbe nyitva őket, majd egy szó nélkül belém vágódott. Felsikítottam fájdalmamban, de őt ez nem érdekelte. A szemei már-már feketék voltak, ahogy egyre gyorsabban és gyorsabban tolt. A szemeimből kicsordultak a könnyek, miközben engem semmibe véve döfött tovább. Tudtam, ez nem szeretkezés volt, hanem egyszerű baszás.
- Harry! - sírtam fel, mikor az ujjai erősen a csípőmbe martak.
- Ez az. Sikítsd a nevem. Hallani akarom. - Szinte hörögve mondta, miközben egy másodpercre sem lassult. A döfései mélyebbek lettek, és erősebbek. Sírva felsikítottam, ahogy még egyszer, utoljára belém csapódott, és elélvezett. A teste az enyémre borult, és pár másodpercig csak zihálva feküdt, majd felkelt és kihúzódott belőlem.
- Ez az - mormolta, mikor a gumit megcsomózva a földre dobta  - Erre volt szükségem - mondta, majd felhúzta a cipzárt a nadrágján, megfordult, és már csak azt hallottam, ahogy becsapja a bejárati ajtót. Én pedig ott maradtam egyedül. Félve, kimerülten, zokogva a zsibbasztó fájdalom miatt mind kívül, mind pedig a lelkemben.

10 megjegyzés:

  1. Ah Harry milyen gonosz :( De remélem majd ujra boldogok lesznek egyutt es nem lesz ilyen :) Már nagyon várom kovetkező részt :)<3

    VálaszTörlés
  2. most komolyan??..össze jönnek..aztán meghal..aztán "feltámad" aztán meg dugja..és amikor minden rendbe lenne elmegy..kajak??..ez kéész? én nem birom..ez a legjobb ebbe a blogba ez nem egy tündér mese..hanem egy tényleg húsvér történet emi a való életbe is így van..egyszerűűen nagyszerű ..de komolyan..nem sablon nem izé meg hozé..hanem tényleg tükrözi a valóságot!! és én ezt nagyon nagyra tartom!!<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Esküszöm egy pillanatra bekönnyeztem. Hihetetlen vagy, te lány! Nagyon-nagyon köszönünk neked mindent; a sok támogatást, kommenteket. Te vagy a legjobb!<3

      Törlés
    2. de ez tényleg becsülni való dolog!!:)<3

      Törlés
  3. Harry nagyon bunkó volt Jade-vel! Szegény lányt nagyon csúnyán kihasználta Harry. Ezért a tettéért most szívesen felpofoznám Harryt.
    Miért változott meg Hazz?

    Hamar rakjátok ki a kövi részt! Puszi csajok imádlak titeket!

    VálaszTörlés
  4. OMG!!! *-* Tudtam, hogy Harry nem halt meg, de most legszívesebben felpofoztam volna, azért, ahogy Jade-del bánt!!!!
    Siessetek a kövivel!!!! :)♥ Imádlak titeket.!!:)♥

    VálaszTörlés
  5. Jó így hajnali fél egykor teljesen felporogve olvasni az ágyamban, mikor reggel korán kelek. Úr Isten. Ennyi a reakciom. Őszintén megvallva én is azt hittem, hogy csupa nyál lesz Jade és Harry első halál utáni találkozása (mert tudtam én, hogy nem halt meg, haha) , ezért egyáltalán nem vártam. De ez alskskkw. Tökéletes volt. Tudom, kicsit érdekes és lehet, hogy mások (talán még ti is :D) furcsaljak a reakciomat, de ez van. Megorulok amíg nem tudom mi lesz a folytatás, szóval Bogi drága ellezdelek ostromolni, te pedig szokasosan nem fogsz elárulni semmit. Egyszóval, instant, csajok :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon-nagyon jól esik hallani, hogy felpörgettük az estédet, Lady. Köszönjük a dicsérő szavakat! Igazából most mindenki azzal jön, hogy ő tudta, hogy Harry nem halt meg meg stb. És pont úgy, mint Te, ők sem ilyesfajta "újra első" találkozásra számítottak. Ez nem egy átlagos blog, amit kezdek elhinni, hála Klau és a Te szavaidnak. Köszönjük!

      u.i: Kétlem, hogy Bogibébi bármit is elárulna. Hallgat, mint a sír; vagy ha nem, akkor megverem. Haha. ((szeretlek Bogi))

      Törlés
    2. Tulajdonképpen annyit elárult, hogy perceken belul fogsz válaszolni a kommentemre :D

      Törlés
  6. Hamar rakjátok ki a kövi részt!

    VálaszTörlés